2013. december 20., péntek

Advent harmadik hete - péntek

A kis Jézus aranyalma

A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz Mária,
Egy kezébe ringatgatja,
A másikkal takargatja.

Aludj, aludj kisdedecske,
Betlehemi hercegecske,
Nem királyné a te dajkád,
Szolgálóbul lettem anyád.

Oh te dudás mit szundikálsz?
Fényes az ég, nem kell lámpás,
Ha kimegyek ajtóm elé,
Föltekintek az ég felé.

Ott látok egy szép kápolnát,
Benne a szép Szűz Máriát.

2013. december 19., csütörtök

Advent harmadik hete - csütörtök

"Az egyházi év ünnepei először is nem Krisztus születése időpontjának figyelembevétele alapján, hanem az Ő feltámadásában való hitből alakultak ki. Ezért a kereszténység legősibb ünnepe nem a karácsony, hanem a húsvét. A keresztény hitet ugyanis valójában csak a feltámadás ténye alapozta meg és ez hozta létre az Egyházat. Ezért már Antiochiai Ignác is azokat nevezi keresztényeknek, akik "már nem a szombatot tartják meg, hanem az Úr napja szerint élnek." Kereszténynek lenni annyit jelent, mint a húsvéti hitből élni, vagyis a feltámadásból, melyet az Egyház a vasárnap hetente megismétlődő húsvétjaként ünnepel." (Joseph Ratzinger: A remény forrásai, 17.)

Advent harmadik hete - szerda

Néha jól esik egy történetet írni. Az ember, ha nem teregeti ki mindig életét, ha nem a másik élete a beszédtéma örökké, nagy kincseknek lehet őrzője. 
Advent van. Talán elég pár sort olvasni ilyenkor. Az is lelkesít, erőt ad. 
Autómmal éppen beértem a faluba. Délelőtt volt, a fákat zúzmara lepte be, az út nem csúszott, de mínusz egy fok volt. Utastársammal beszélgettünk. Ahogy a faluba beértem, egy kiskutya úgy gondolta, átmegy az úton. A fékezés majdnem sikerült, de szegény kiskutya koccant... Két másodperc telt el, és fürgén továbbment az autó elől, a kitűzött célja felé. Pedig még szemből is jöhetett volna autó...
Életünk teli van koccanással, nehézséggel. Fel tudunk állni? Tovább tudunk menni? Így, vagy úgy, de Krisztus erejével eltelve mindig kötelességünk továbbhaladni...

Advent harmadik hete - kedd

"Ó, jöjj, ó, jöjj, Emmánuel!"

Advent harmadik hete - hétfő

"Milyen hatalommal teszed mindezt?" Ezt a kérdést a mai evangéliumi szakaszban halljuk. Örök kérdés a hitét kereső ember számára, hogy Jézus valójában micsoda? Kicsoda? Isten vagy ember? És ha ember, hogyan lehetséges Istennek emberré válnia? 
A válasz egyszerű: Isten emberré lett, de örökké emberré lesz. Hiszen minden egyes ember az ő képmására van teremtve, és ha ő nem akarná, mi nem lennénk. Ebből az állandó körforgásból sejthető meg valami a Szentháromság misztériumából...

2013. december 15., vasárnap

Advent harmadik vasárnapja

"A szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot." Máté evangéliumában csodálatos ez a mondat. Kik a szegények? És mi az evangélium? 
Jézus egy helyen arról beszél, hogy szegények mindig lesznek velünk, de az asszony, aki megmosta lábát saját hajával, temetésére tette, és ezzel igen jelentős tettet vitt véghez. Aztán szól a lelki szegénységről is, hogy azok az emberek boldogok. Evangéliuma pedig az Isten országának meghirdetése. Isten azon országának, ahol a személyes istenszeretet nyilvánul meg. Az az istenszeretet, amely a Szentháromság belső életéből fakad, amely nem tűri meg az egyedüllétet, a magányt, hanem barátot, megértést keres. Ez a mi Istenünk. Azzal nyilatkoztatta ezt ki, hogy egy csöppnyi gyermek arcában megjelent, ránk mosolygott, de vérével megváltott minket. És azóta is várja megtérésünket, végleges, radikális megtérésünket. Ez nem könnyű.
Öröm vasárnapja van ma. Mi az igazi öröm? Amikor szegénységünkbe, egyszerű bűnös létünkbe valami óriási dolog toppan be. Ez pedig maga az Isten. Az Isten, aki a szeretet. Ezért ki kell magunkat üresíteni, szegénnyé kell válnunk (belül), hogy befogadjuk a végtelen irgalmasságot, a végtelen szeretetet. 
Az élet mindig változik, soha nem tudjuk, hogy éppen milyen új feladat vagy nehézség következik számunkra. Mindig az Istenbe vetett bizalom lehet az, ami biztonságot ad. Örömünk nem e földi dolgokban van, azok pillanatnyi örömök. Igazi örömünk Istenben van, hiszen hagyjuk, hogy szegénységünket, kiüresített (a bűntől és rossz gondolatoktól) bensőnket betöltse, az idei karácsonyon, de majd az örök karácsonyban is, amikor a megtestesülés már nem misztérium lesz számunkra, már nem dadogva beszélünk Isten titkairól, hanem nyilvánvaló, abszolút felfogható lesz a felfoghatatlan, és látható a Láthatatlan.